♥ you

Becsúsztam a pad alá, elő vettem a telóm és zenét hallgattam. Hogy tud így leégetni valaki? És miért jó? Másokat megszégyeníteni miért jó..? Szóval ez vagyok én, a csúnya lány akit mindenki utál, a befolyásolható, a visszahúzódó. Igen ez vagyok én.
Hétfő reggel volt, a nap sütött, de éreztem, hogy ez a nap sem lesz a kedvencem. Fél óra múlva már a töri terem padjába ültem és az osztály társaimat néztem. Hogy miért nem fogadtak el. Miért nevettek ki és égettek le. Hogy miben vagyok más. És hogy miért csinálják ezt? – elmosolyodtam. Tudtam. Mert jól tanultam és csúnya voltam. Itt senki sem fog rám nézni barátként. Hát még úgy… Otthon mindenki szeretett és mióta elköltöztünk ide.. Amugy sem vagyok olyan, hogy tudjak barátokat szerezni.

~

hátra néztem és ott ült. Fekete haja lazán befonva, és a színes ruhák jól illettek hozzá. Az osztályt nézte, szomorúan. Aztán meglátta hogy nézem és olyan fejet vágott mintha azt mondaná “ miért ezt a rondaságot bámulod? “ igen, mintha tényleg ki mondtam volna, de mégsem. Miért lenne csúnya? – bevillant az emlék ~ – Hé Rose, nem gondolod, hogy kissé csúnya vagy? – gonoszan nevetni kezdett. ~ Miért ilyen gonosz Mary? Rose így is sokkal szebb mint ő. Csak mert túl szép, leégetik direkt és senki nem barátkozik vele?! Kegyetlen világ.
Szép lány. Gyönyörű. Szeretem. – ez csak bevillant az agyamba… Nem akartam rá gondolni. Olyan szép a szeme csillogása. CSÖND. A járása. CSÖND. Az arca, ő maga szép. Nem csönd.Ő. Ő kell. Őt szeretem. Ő az. Megbabonázott. Őrület. Mit tett velem?