Mindenki ordítozott a pályán. Izgultak, de én nem. Tudtam hogy nyerünk. Nem tudom miért, de éreztem. Ezért csak úgy játszottam az utolsó percekbe, mint edzésen. Már egy perc sem volt, és rajtam múlott, hogy ki nyer. Kicseleztem az összes utamba álló játékost, és rúgtam. Bele adtam mindent, és .. sikerült. Megnyertük.
Mindenki ugrált, kiabált, de én nem. Más kötött le. Szőkés barna haját fújta a szél, kék szemei csillogtak. Fehér szoknya, és egy kék trikó volt rajta, mit ne mondjak, jól nézett ki. Régóta nem néztem meg lányokat, de ez valami más volt. Mintha senki sem vette volna észre a szépségét, csak én. Beleszerettem volna ? A szívem majd kiugrott amikor rám mosolygott. Észre sem vettem, hogy oda jött.
- Ügyes voltál !- kiabálta túl a tömeget.
- Köszi. – nyögtem ki végül.
Mi lenne ha elhívnám valahova? Nem veszthetek semmit. És ha csak barátok leszünk, az is már valami…
- Majd később találkozunk. – majd egy mosolyt küldött felém és elment.
Mi ?! Mióta lettem ilyen gyáva ? Mitől félek ? Azt mondta később találkozunk.. hogy értette ? Nem értem ezt a lányt. Még a nevét se tudom.
- Hé Brad, nem tudod ki az a lány? – mutattam a távolodó szépség felé.
- Asszem valami Emily Roth. Most jött a suliba. Jó csaj mi? Gyere igyál te is. – nem volt kedvem ahhoz, hogy berúgjak.
- Nem kösz. – inkább elindultam, a titokzatos lány után.
A nap a szemembe sütött, nem bírtam tovább aludni, és még csak 6:45 volt. Volt 15 percem gondolkozni.
Tegnap nem találtam a lányt, biztosan hazament. De majd ma, ma látom a suliba, elhívom valahova. Igen, elhívom.
Közel laktam a sulihoz, ezért gyalog mentem. Az eső elkezdett csöpögni, de nem zavart. 10 perc múlva már Braddel beszélgettem.
- Brad, nem tudsz valamit Emily-ről?
- Haver, menj oda és beszélgess vele. – megfogadtam a tanácsát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése