A lány lenézett az előtte álló fiúra és a látványtól elakadt a lélegzete. A fiú aranybarna haját a szél tépte, kék szeme ragyogott, a póló alól kilógó keze túlságosan is izmos volt. Clary megfeledkezett magáról. Egy lágy duruzsoló hang keltette fel az álmodozásából.
-Bocsi.. – a fiú volt az – merre van a Biosz terem ? – Clary nem bírt megszólalni. – Öö.. Jake vagyok, az új osztálytársad. – A lánynak már hányingere lett.
- Öööö..
- Mindegy, megkérdezek mást… – mormogta a fiú.
- NE ! Vagyis… örülök hogy az osztályba kerültél. A biosz ott van . – mutatott a folyosó végére.
Az óra hosszú volt, de Clary nem tudott figyelni. A gondolatai a mögötte ülő Jack-en jártak. A fiún, akinek az emlékezetétől borzongás futott végig a hátán, és a gyomra görcsbe rándult. Talán ő az ? Akire a lány 17 éven keresztül várt ? Akire kiskorában azt mondta volna hogy a “szőke hercege” ? Ő az ? Egy idegenbe lenne szerelmes? Hüjeség.
