Angyalos / másodikk : )

2.

- Figyelj, tényleg, bármikor hazamehetsz. Nem muszáj ezt csinálnod..

- Cs-s-s! Erre gyere. – Nehéz volt éjszaka az erdőben mászkálni. Az illat ugyanaz volt mint az álmomban. A zöld szempár is ugyanúgy világított rám. Aztán pár perc múlva kiértünk a tisztásra. A felismerés rettentő félelmet hagyott maga után.

Az ágyam ott volt a rét közepén, megágyazva, ránk várva.

- Oké, elértünk ide. De nem értem… hova tovább ? Az nem derült ki az álomba..

- Én értem. Csak… az a lényeg… hogy… – nagyot nyelt. – csókolj meg.

Nem tétováztam, megcsókoltam. És mikor az ajkam hozzá ért az övéhez, a zöld fény újra körülvett minket, és utat csinált.

- Arra. – Futott előre Zoey.

Játékosan ugrálva ment a zöld fényen.

- Ne butáskodj angyalkám… – erre csak egy fintort küldött felém

-Inkább siess ! – az út hosszú volt amíg el nem értünk a kunyhóhoz, amit kerestünk.

- Itt vagyunk, nyugodtan feküdj le aludni, holnapra szerzek cuccokat. Én nem szoktam aludni. Jóéjszakát ! – szó nélkül mentem be a szobába majd az ágyra huppanva elaludtam.



A kunyhót felégették, mi kiértünk. Hány óra van ? Butaság , de valamiért muszáj tudnom. Rápillantottam a karórámra. Hajnali 5. Hol van Zoey ? Megégett, vagy elvitték… érzem. Nekem tovább kell indulnom a vízeséshez… sietnem kell. Muszáj…

Megint csak az ágy nyikorgása ébresztett fel.

- Tudtad, hogy megálmodom. Azért akartad, hogy minél hamarabb, elaludjak. Hány óra van ? 5kor felégetik a kunyhót. És valami vízeséshez kell eljutnunk..

- Fél 5 van. Siessünk! Majd út közbe eszel. A vízesés nagyon messze van… Gyere. – Megfogta a kezem és a hátára kapott. – Ööö.. Bocs, csak így gyorsabban tudunk haladni. – Majd felrepültünk a magasba. Szárnyai, hangosan szelték a levegőt. Az út tényleg hosszú volt, a felénél megálltunk ehessek. Újabb 5 óra következett, de már gyalog. Útközben az angyalokról beszélgettünk, és arról hogy ő mért maradt itt.

- Bukott angyal vagyok. Vagyis… ITT VAGYUNK ! – kiáltott fel, ezzel elkerülve a választ.

- És elmondod hol fogok aludni ?

- Gyere, átkell menni a vízeséshez, ott lesz egy ágy, egy térkép, és valami étel is neked.

-Oké. Szóval, mi is az a bukott angyal ?

- Figyelj, majd holnap megbeszéljük, aludj.

- Te mit csinálsz ?

- Megnézem a térképet, hogy merre kell menni.

- Hova megyünk ? – de a válasz már nem érkezett meg, elaludtam.

Angyalos / lesz több fejezet is

1. Álom

Az ágy nyikorgása ébresztett fel álmomból, de szemem nem bírtam kinyitni. Elsőnek is, el akartam gondolkodni mit jelenthet az álom.

Az erdőben az ágyam, az az ember, és az illat. A zöld fény, a sikoltás, a puffanás… Nem értem.

Hirtelen meghallottam valakinek a lélegzet vételét. Felpattantak a szemeim. És ott állt előttem. Fehér hosszú selyemruhájában, hosszú szőke haja kontyba volt fogva, zöld szemeiben mély érzések kavarogtak. Megértettem az álmot. A zöld fény, a szeme, a sikoltás az övé, a puffanás pedig… földre esett.

- Leülhetek ? – kérdezte bársonyos hangon.

- Ööö… persze.

- Rájöttél már az álomra ? Azért jöttem hozzád, mert te segíthetsz. Meg akarnak ölni. Angyal vagyok, csak az árnyak vadásznak ránk. Te látsz minket, és még pár ember… de ők belehaltak. Csak azt szerettem volna hogy te segíts ! Nem kell, ha nem akarsz, az életed múlik rajta ha segítesz. Meghalhatsz mint a többi. Élhetsz úgy hogy elfelejtesz. – Abbahagyta és elkezdett billegni.

- Tudod, ez nagyon hirtelen van.. át kell gondolnom… – Kimentem az erkélyemre.

de ők belehaltak… az életed múlik rajta… meghalhatsz… elfelejthetsz ..

Hátra néztem, a lánynak előjöttek nagy fehér szárnyai. Ez a szépség nem veszhet el. Nem lehet sötét a világ.

- Segítek. Mondd meg mit csináljak.

- Nem kell ilyen hamar, gondold át…

- Segítek, hallod ?

- Jó.

- Most miért tétovázol ? Gyere, menjünk az erdőbe ott volt az álmom. Te is ott voltál…

- És földre estem. Tudom. Láttam az álmod.

- Hogyan ?

- Én angyal vagyok, beletudok menni az álomba, sokan irányítani is tudják, hogy a személy álma szerint cselekedjen, de én ezt nem tudom…

- Oké, húzok ruhát, csomagolok pár cuccot…

- Nem kell, én bármit eltudok hozni, meg minden. Csak öltözz fel, addig kimegyek. – Hosszú kecses léptekkel ment ki az erkélyre. Felkaptam pár ruhát magamra, és kimentem mellé.

- Nem kellene ezt tenned, és nekem se. Csak vágyom a társaságodra és a védelmedre. Ez ellen nem tudok mit tenni, az angyalok ilyenek.

- Induljunk, nincs vesztegetni való időnk. – majd leugrottam az erkélyről, huppanva tompítva az esést. – Amúgy, hogy is hívnak ? Én Matt vagyok.

- Zoey .

- Oké, gyerünk. – Majd bevetettük magunkat a sötét, titokzatos erdőbe.

Nyerges Máárkocskának ! :D

És igen, ott állt előtte és nemet mondott. Nem ugrott a nyakába, elfojtotta érzéseit,és nemet mondott

- Nem… Nem lehet, sajnálom ! – elfutott. A fiú csak állt, lefagyva, csalódottan. És ott kezdődött a csalódások sora…

- Nyár van, ugyan már! Ne pusztulj bent a szobádban ! Menj el a barátaiddal, menj el moziba ! Nem tudom, csak ma ne legyél itthon !

- Anya ! Eldöntöm mit akarok csinálni jó ?

- Jó ! De egyet döntök helyetted, gép, tv nincs amíg el nem mész, és jól nem érzed magad ! – Marc az anyjára csapta az ajtaját.

- Mi a franc ütött mindenkibe… – majd belerúgott a szekrényébe. – Isabell !! Mért mondtáál nemet ? A FRANC ! Na jó, most elmész a haverokkal, utána meg újra gépezhetsz..

Luke 3 csörgés után felvette a telefont : – Haló ?

- Heló Luke, Marc vagyok ! Akkor megyünk moziba ?

- Ö.. Figyelj Marc, mi nem akarunk megbántani.. de nincs kedvünk a szar kedvedhez ! Úgy hogy, ha megtennéd…

A fiú lecsapta a telefont, a barátai nem akarják hogy velük legyen.

Kint, hűvős volt, az eső csöpögött. Ő viszont kiment, és elfutott az első nagy sziklához, amire felmászott, és a tengert bámulta.

- Talán az lenne a legjobb, ha leugranék, és meghalnék… – motyogta magának.

- Maarc !! Hát te mit keresel itt ? Szia ! – Zoey volt az, az a lány aki régen tetszett neki.

- Zoey ! Tudod, épp azon gondolkozom, hogy levessem e magam a tengerbe, és meghaljak..

- Ugyan már ! Gyere el velem haza, megnézünk egy DVD-t..

- Menjünk inkább hozzánk – azzal felugrott és föl segítette a lányt.

Mikor beértek Marc szobájába Zoey tátott szájjal nézett szét. – Woow ! Ö.. állati jó a szobád.

Marc szobája még így rendetlenül is jól festett, a kivi zöld falak alján, barna csík húzódott. Az egyik fal helyett egy nagy ajtó volt, ami az erkélyre vezetett, a tv hatalmas volt, ami mellett a fürdőszobába vezető ajtó, alig fért el. A nagy könyvespolc közvetlenül az ágy mellett volt.

- Bocs a kupiért… – nem akarta elmagyarázni mért van egy csomó ruhája szétdobálva, pár könyv lapjai mért fekszenek a földön, és egy tükör mért van széttörve. – vigyázz, ne lépj rá az üvegre..

- Mi történt itt – kuncogott Zoey.

- Ö.. hagyjuk.

A film borzasztó unalmas volt mindkettőjüknek, csak azért tűrték mert egymás mellett lehettek, a régi érzés mindkettőjükben újra feltört. Szerették egymást.

A végén Marc hazakísérte a lányt, és az ajtóban megcsókolta. Mindketten érezték azt a megmámorító érzést, azt az édeskés ízt. És ők megtalálták az az igazit.

Pár nap múlva Isabell rácsörgött Marcra : Hé, Szia! Ö.. beszélni szeretnék veled… Találkozzunk ma 3kor a parkba. Köszi.

- Hé nem akarna leszállni rólad ?

- Nyugi, Zo, te is velem jössz.



Mikor Bell meglátta hogy ketten jönnek teljesen meglepődött, pedig hallott a hírekről..

- Szia – köszönt Zoey és Marc.

- Ö… Sziasztok.. Marc én kettesben szeretnék veled beszélni..

- Hármasban, vagy sehogy..

- Jó ! Jól van, akkor előtte mondom.. Minden nap te jársz az eszembe, arra gondoltam hogy mégis megpróbálhatnánk… – Marcból mélyen jövő őszinte nevetés tört fel.

- Vicces ! Bocs, de nem. Nekem ő az igazi ! – Rákacsintott Bellre, majd odaszólt a magában mérgelődő Zoey-nak – Gyere cica, nem érünk rá !



És ők megtalálták az igazit !

...

Üvöltve szidtuk egymást, fejemhez vágta minden hibámat, közben a dolgok körülöttünk törtek össze. Egyre dühösebb lettem.

- MIT KÉPZELSZ TE RIBANC ?! ..

- RIBANC ? AZ ANYÁÁD AAZ ! MEGCSAALSZ ÉS ENGEM RIBANCOZOL LE ? MI A FA…

- KUSSOLJ BE !

Így mentem a dolgok, egyre több kopogtatást hallottunk, akik bizonyára a szomszédok voltak, de egyikünket sem érdekelte.

Aztán végül eldurrant az agyam, és pofán vertem. Minden erőmet belevetve, orrba vertem. Eltörtem az orrát :O Láttam hogy ő is ütni készült, ezért elfutottam az eddig mozdulatlanul maradt ágyhoz, és Törökülésbe, csukott szemmel leültem rá. Aztán minden… világos lett, a sötét helyett amit a behúzott függönyök okoztak, fehér arany, és tűzpiros színek keveredtek. Elmagyarázhatatlan mi történt velem. Valami energiabombának is nevezhetném.. de nem tudom mi volt. Ugyanis az ágyra felugró Jack-et valami fal hátra lökte. Mintha az ágy körül egy kör húzódna amit én irányítanék. Mikor újra ugrani készült, felálltam. Éreztem hogy a kör nagyobbodik, és Jack-et a sarokba szorítja.

- Na most ribancozz le ! – Mosolyogtam rá, egy kis gúnnyal a hangomban. Ő viszont nem adta fel.

- RIBANC – majd miután kimondta, tűzbe lábadt, és elégett.

Hátigön..

A torkomból hosszan tartó dalolás tört elő, ahogy kiléptem a színpadra. Öntudatlan, de mégis kristálytiszta hangzású volt. Énekeltem, énekeltem… majd az egész megszakadt. A földre estem, és levegő után kapkodtam. De az emberek mozdulatlanul maradtak. Mindenki azt figyelte hogyan fulladozok, de senki sem segített. Hát ilyenek lennének a mai emberek ? Hogy nem segítenek egy éppen fulladozó lányon ? És hogy azon a lányon, akit majdnem vízbe fujtottak a részeg pasik a vízbe, azon sem segítenek ? Csak nézik, ahogy azok ordibálnak, és a víz alá nyomják a lányt. Ilyenné fajult volna a világ ? Ennyit ért az egész élet ? Ez így nem jó! Akkor eldöntöttem, hogy megteszem ami tőlem telik. Minden erőmet bevetve felálltam, és elkezdtem imádkozni.. – Kérlek, Istenem, én akin nem segítenek az emberek, fulladás közbe kérlek meg , hogy tedd jóvá a világot.- És összerogytam. Az emberek tágra nyílt szemmel néztek, Valaki ú-zott valaki á-zott , de még mindig nem történt semmi. Végül meghallottam a fejemben a hangot – Te túl jó vagy ahhoz, hogy meghalj, ezért életben hagylak, de így csak félig tudok az embereken segíteni.-

És azóta segítenek egymáson az emberek. Helyre hoztam mindent.

: )

Kint ült az utcán, várva a csapást. Felhúzta lábát, és billeget. Talán évekig is ott volt, mire eljött érte a csuklyás alak, akit várt. A halál. Nem akart vele menni, ezért észre se vette. Aztán minden besötétedett, fekete kezek akarták lehúzni a mélybe. A lány nem tudott mit csinálni, engedte. Lerántották, és a lánynak eszébe jutott, mit mondott a mamája, “ Kislányom, egyzser eljönnek érted is, de te csak gondolj arra akiket nagyon szeretsz ! És felkerülsz, hozzánk, nem le! “

Aztán minden gyönyörű fehérré változott, és a lány a családjára gondolt, utána aranyba ment át, minden… És felhők közt találta magát, puha bársony felhők közt. Egy angyal kezébe volt, és ő felvitte a mennybe, ahol a szülei várták.

Azóta a lány boldogan él, fent a mennyben, és a fekete kezek, már nem fenyegetik.



... az előzőnek nem tuti hogy lesz folytija... :)

Folyti is lesz : )

Kedves naplóm!

Az élet kegyetlen. Bárcsak meghalhatnék végre ! Minek teremtett ilyennek Isten ? Mért teszi ezt velem? Mért kínoz ? És mért csak engem ?! Mindenki boldog, én meg csak játszom. Szeretnék egyszer valóban örülni, boldog lenni. Lehetséges ez ? Nem, szerintem. Szeretném, ha egyszer megtalálnám az igazit, és hogy egyszer tényleg szerelmes legyek. Tudom hogy a szerelem szívás, mert valamikor félsz tőle, valamikor örülsz, de sokat sírsz… de mégis ! Szeretnék az lenni, boldogan szerelmes.

Heidi hosszú barna haja eltakarta arcát, de így is kivehető volt, hogy sír. Olyan hangosan zokogott, hogy nem hallotta mikor bejön bátyja.

- Hugi ! – a srác oda sietett, és átölelte. – Mi a baj?

- Ryan, ezt te nem érted. Kérlek menj ki. – próbált kedves lenni a lány. A bátyja engedelmeskedett.

Heidi a falhoz vágta a naplóját, majd oda sietett, és felvette. Rájött, hogy bántotta azt, aki megérti. Aztán újra folytatta az írást.

Jött egy új srác a suliba. A leghelyesebb akit valaha láttam ! Tudod, sokan mondták hogyha az “igazi” pasijuk akikkel később össze is házasodott, ha találkozni készült vele, pillangók repkedtek a hasába és a tenyere izzadni kezdett, meg ilyesmi. Ez velem is megtörtént, ma az iskolában. Mikor őt megláttam. Ő lenne az igazi ? Talán megtaláltam akire vártam ? Nem tudom, és nem értem, de csak egyet akarok… az övé lenni ! Azt szeretném, ha rám mosolyogna, elhívna randizni, megcsókolna, kéz a kézben mennénk ! Azt akarom, hogy az enyém legyen , és én az övé !

A lány hosszan tétovázott, hogy írjon e még, végül becsukta a naplóját, és elindult a barátnőjéhez.

Kirohantam a sötétségbe. Esett az eső, ezért senkit nem láttam az utcán. Elkezdtem futni, amilyen messzire csak bírtam. Könnyeim hullottak, megállíthatatlanul zokogtam. Egy sikátorba kerültem, neki támaszkodtam a falnak, és sírtam. Talán 1 óráig is lehettem ott, mikor egy kéz a hátamhoz ért.

- Ne sírj ! Én segíthetek rajtad ! – duruzsolta. Egyből felismertem a hangját.

- Ne-e-e-m… D..a-amon. Nem akarom elfelejten-n-ni. Ut-tálni ak-karom.- zokogtam tovább.

- Meg is ölhetem! –csacsogta tovább a vámpír.

- Damon! Nagyon szívesen mondanék igent, csak azt akarom, hogy minden reggel mikor tükörbe nézzen gyötörje a bűntudat, azt a mocskos képét!

-Te tudod…-majd elfutott.

-.-

A lány magába zárkózott. Akkor és ott eldöntötte, hogy nem enged magának fájdalmat, ezért eltávolította minden érzését. A lány aki azóta felnőtt, szerelmes lett, borzasztóan. És a lány megtanulta, hogy csalódások után jó is következhet. : )

:)

szia, ide nem fogok írni soha, csak történeteket.. ez az első és utolsó.. remélem tetszeni fognak a történeteim.. meg minden. érezd otthon magaad ;)