És igen, ott állt előtte és nemet mondott. Nem ugrott a nyakába, elfojtotta érzéseit,és nemet mondott
- Nem… Nem lehet, sajnálom ! – elfutott. A fiú csak állt, lefagyva, csalódottan. És ott kezdődött a csalódások sora…
- Nyár van, ugyan már! Ne pusztulj bent a szobádban ! Menj el a barátaiddal, menj el moziba ! Nem tudom, csak ma ne legyél itthon !
- Anya ! Eldöntöm mit akarok csinálni jó ?
- Jó ! De egyet döntök helyetted, gép, tv nincs amíg el nem mész, és jól nem érzed magad ! – Marc az anyjára csapta az ajtaját.
- Mi a franc ütött mindenkibe… – majd belerúgott a szekrényébe. – Isabell !! Mért mondtáál nemet ? A FRANC ! Na jó, most elmész a haverokkal, utána meg újra gépezhetsz..
Luke 3 csörgés után felvette a telefont : – Haló ?
- Heló Luke, Marc vagyok ! Akkor megyünk moziba ?
- Ö.. Figyelj Marc, mi nem akarunk megbántani.. de nincs kedvünk a szar kedvedhez ! Úgy hogy, ha megtennéd…
A fiú lecsapta a telefont, a barátai nem akarják hogy velük legyen.
Kint, hűvős volt, az eső csöpögött. Ő viszont kiment, és elfutott az első nagy sziklához, amire felmászott, és a tengert bámulta.
- Talán az lenne a legjobb, ha leugranék, és meghalnék… – motyogta magának.
- Maarc !! Hát te mit keresel itt ? Szia ! – Zoey volt az, az a lány aki régen tetszett neki.
- Zoey ! Tudod, épp azon gondolkozom, hogy levessem e magam a tengerbe, és meghaljak..
- Ugyan már ! Gyere el velem haza, megnézünk egy DVD-t..
- Menjünk inkább hozzánk – azzal felugrott és föl segítette a lányt.
Mikor beértek Marc szobájába Zoey tátott szájjal nézett szét. – Woow ! Ö.. állati jó a szobád.
Marc szobája még így rendetlenül is jól festett, a kivi zöld falak alján, barna csík húzódott. Az egyik fal helyett egy nagy ajtó volt, ami az erkélyre vezetett, a tv hatalmas volt, ami mellett a fürdőszobába vezető ajtó, alig fért el. A nagy könyvespolc közvetlenül az ágy mellett volt.
- Bocs a kupiért… – nem akarta elmagyarázni mért van egy csomó ruhája szétdobálva, pár könyv lapjai mért fekszenek a földön, és egy tükör mért van széttörve. – vigyázz, ne lépj rá az üvegre..
- Mi történt itt – kuncogott Zoey.
- Ö.. hagyjuk.
A film borzasztó unalmas volt mindkettőjüknek, csak azért tűrték mert egymás mellett lehettek, a régi érzés mindkettőjükben újra feltört. Szerették egymást.
A végén Marc hazakísérte a lányt, és az ajtóban megcsókolta. Mindketten érezték azt a megmámorító érzést, azt az édeskés ízt. És ők megtalálták az az igazit.
Pár nap múlva Isabell rácsörgött Marcra : Hé, Szia! Ö.. beszélni szeretnék veled… Találkozzunk ma 3kor a parkba. Köszi.
- Hé nem akarna leszállni rólad ?
- Nyugi, Zo, te is velem jössz.
Mikor Bell meglátta hogy ketten jönnek teljesen meglepődött, pedig hallott a hírekről..
- Szia – köszönt Zoey és Marc.
- Ö… Sziasztok.. Marc én kettesben szeretnék veled beszélni..
- Hármasban, vagy sehogy..
- Jó ! Jól van, akkor előtte mondom.. Minden nap te jársz az eszembe, arra gondoltam hogy mégis megpróbálhatnánk… – Marcból mélyen jövő őszinte nevetés tört fel.
- Vicces ! Bocs, de nem. Nekem ő az igazi ! – Rákacsintott Bellre, majd odaszólt a magában mérgelődő Zoey-nak – Gyere cica, nem érünk rá !
És ők megtalálták az igazit !
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése