Angyalos / lesz több fejezet is

1. Álom

Az ágy nyikorgása ébresztett fel álmomból, de szemem nem bírtam kinyitni. Elsőnek is, el akartam gondolkodni mit jelenthet az álom.

Az erdőben az ágyam, az az ember, és az illat. A zöld fény, a sikoltás, a puffanás… Nem értem.

Hirtelen meghallottam valakinek a lélegzet vételét. Felpattantak a szemeim. És ott állt előttem. Fehér hosszú selyemruhájában, hosszú szőke haja kontyba volt fogva, zöld szemeiben mély érzések kavarogtak. Megértettem az álmot. A zöld fény, a szeme, a sikoltás az övé, a puffanás pedig… földre esett.

- Leülhetek ? – kérdezte bársonyos hangon.

- Ööö… persze.

- Rájöttél már az álomra ? Azért jöttem hozzád, mert te segíthetsz. Meg akarnak ölni. Angyal vagyok, csak az árnyak vadásznak ránk. Te látsz minket, és még pár ember… de ők belehaltak. Csak azt szerettem volna hogy te segíts ! Nem kell, ha nem akarsz, az életed múlik rajta ha segítesz. Meghalhatsz mint a többi. Élhetsz úgy hogy elfelejtesz. – Abbahagyta és elkezdett billegni.

- Tudod, ez nagyon hirtelen van.. át kell gondolnom… – Kimentem az erkélyemre.

de ők belehaltak… az életed múlik rajta… meghalhatsz… elfelejthetsz ..

Hátra néztem, a lánynak előjöttek nagy fehér szárnyai. Ez a szépség nem veszhet el. Nem lehet sötét a világ.

- Segítek. Mondd meg mit csináljak.

- Nem kell ilyen hamar, gondold át…

- Segítek, hallod ?

- Jó.

- Most miért tétovázol ? Gyere, menjünk az erdőbe ott volt az álmom. Te is ott voltál…

- És földre estem. Tudom. Láttam az álmod.

- Hogyan ?

- Én angyal vagyok, beletudok menni az álomba, sokan irányítani is tudják, hogy a személy álma szerint cselekedjen, de én ezt nem tudom…

- Oké, húzok ruhát, csomagolok pár cuccot…

- Nem kell, én bármit eltudok hozni, meg minden. Csak öltözz fel, addig kimegyek. – Hosszú kecses léptekkel ment ki az erkélyre. Felkaptam pár ruhát magamra, és kimentem mellé.

- Nem kellene ezt tenned, és nekem se. Csak vágyom a társaságodra és a védelmedre. Ez ellen nem tudok mit tenni, az angyalok ilyenek.

- Induljunk, nincs vesztegetni való időnk. – majd leugrottam az erkélyről, huppanva tompítva az esést. – Amúgy, hogy is hívnak ? Én Matt vagyok.

- Zoey .

- Oké, gyerünk. – Majd bevetettük magunkat a sötét, titokzatos erdőbe.