Meggondolatlanul futni kezdtem. Kiugrottam az ablakomon és futottam ahogy csak bírtam. Egy erdő. Kell egy erdő. És hidegnek kell lennie. Most nem érzem , mert melegem van.
10 percen keresztül futottam. A talpamból folyt a vér, és fájt is, de nem érdekelt. Lefeküdtem a fák tövébe és vártam. Vártam a fagyra. A .. halálra? Igen, a halálra. Ő, a legjobb barátnőm azt mondta, hogy a legjobb halál ha megfagyunk. Hát most gyere fagy! Itt várlak.
Éreztem a testembe a bizsergést. Fáztam. Eljött. – Becsuktam a szemem, és tovább vártam. Vártam hogy magával vigyen a halál. Vártam, hogy egy jobb világba kerüljek. Ahol csak boldogság van… de ő, nélküle ott is szomorúság lesz. A legjobb barátnőm nélkül. Hiányozni fog. De majd én vigyázok fentről az életére, és boldoggá teszem neki. – Aztán már nem éreztem semmit. Semmit. Meghaltam, és az ő őrangyala lettem. Szeretlek ~
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése