Féltem hogy elvesztem. Féltem hogy amíg nincs velem, kárt tesz magában. Nekem ő az életem, ha meghal, én is meghalok. És csak reménykedni tudok hogy vigyáz magára a kedvemért.
Viszont ha más öli meg arról nem tehet. Jaj kérlek ne ! Ne hagyj itt. Könny szökött a szemembe, és az utcán elkiáltottam magam :
- NE, KÉRLEK NE BÁNTSÁK! Öljenek meg engem!- Mindenki megbámult.
-Elmeházba tart?- fölsikítottam. Elkezdtem rohanni ahogy csak tudtam. Ott volt az utca sarkon, megkötözve, szemébe félelemmel. Kiabált,ahogy tudott, bevolt kötve a szája is.
-NEEEEEEEEEEEEEEEEEEEE. – majd egy nagy puffanás. Szíven lőtték. Ráestem. És ott volt megint a karjaimban, csak halottan. A vére átitatta a ruhámat, bőréről könnyeim mosták le a sárt. – MIÉRT? MIÉRT ÖLTÉK MEG MIÉRT?! Miért…- majd hangos zokogásba törtem ki. Megölték, és olyan volt mintha én feküdnék ott, véresen, sarasan.. nem ő. Tudtam hogy van nálam egy kés. Ő akarta hogy ha muszáj lesz használjam. Az emberek már háttal álltak és sétáltak el. -Miért nem félnek a rendőrségtől ? -
Felálltam. A kés a kezembe volt, szorítottam. Az ereimben dübörgött a vér. Az egész testem bosszúra vágyott. Elindultam. Halkan lépkedtem hogy ne hallják meg. Ez az ismerős illat, az ismerős ruhák. Kik ezek? Mögéjük értem. Felemeltem a kést, és…
- NEEEEEEEEEE! – ez nem én voltam. Valaki más kiáltott. Felismertem a hangot. Ő volt az. Megfordultam. Ott állt előttem, ruhái véresek voltak, a haja összetapadt, de akkor is ő volt. Jack. Az én Jackem.
- Jack? Az előbb még..?! – elakadt a hangom. Tudtam. Anya régen mesélt róluk. El akartam futni, de a lábam a földbe gyökerezett. Amiért megtudtam, nekem is olyannak kell lennem. Inkább úgy tettem mintha nem tudnám.- Jack, ne, ne magyarázd el. Inkább nem akarom tudni. – Mély lélegzetet vettem, hátat fordítottam és elindultam.
- Izzy, tudom hogy tudod. Megtalálnak. Megölnek. Ne menj el.
- Jack, NEMTUDOM MIRŐL BESZÉLSZ, HAGYJ BÉKÉN. KI JÖN EL? MI VAGY TE? ÉS HA TUDOM AKKOR MIVAN? VÁMPÍR VAGY ! AZÉRT VOLT AZ A SOK HALOTT EMBER. MIATTAD JACK! TE ÖLTED MEG ŐKET! HAGYJ BÉKÉN! NEM LESZEK AZ AMI TE. NEM LESZEK GYILKOS. - majd elfutottam. Őt akartam megvédeni? Őt? Mindig hazudott, mindig. Megölte az embereket, nem is tagadta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése