...

Hallottam ahogy csöpög az eső az ablakon, hallottam ahogy dörög az ég, mindent hallottam. Új volt és furcsa.Minden amit eddig enm hallottam vagy láttam, most feltárult. De én csak egy régi lány akartam lennié A régi Isabel. Nem az a lány, hanem egy lány.Nem az, aki várja a sorsát, hogy mi lesz. Vámpír, farkas, tündér, angyal.. Nem. Én ember akartam lenni. Anya miért volt angyal ? Miért pont velem történik ez?
-Isabel ! Kinyitnád az ajtót?
- Nem.
- Izzy, ne csináld ezt, a végén éhen halsz..
- Az a legjobb..
- Anyukád nem akarná, hogy meghalj.. - felugrottam és kicsaptam az ajtót.

- ANYA NEM ÉL ! NEKI MINDEGY MIT CSINÁLOK ! Még azt se mondta el, hogy mi leszek.
- Ne őt hibáztasd..
- Mégis ki mást? Titkolta előlem, hogy mi, és hogy én mi leszek. Nem te vagy ebben a helyzetben. Nem te várod a holnapot, hogy kiderüljön milyen szörny leszel, vagy egyáltalán túl éled-e. Nem, te.
-Sajnálom..
-Hagyjál.. - majd elrohantam. Hideg volt kint.A park teljesen üres volt. Végülis hajnali 3 van és esik az eső. Mire vártál Izzy? Hogy jön valaki és elrabol? Ne álmodozz.
Szörnyű két hetem volt.
Sokan kérdezték, hogy érzem -e , mi leszek, de mindig azt mondtam hogy nem. Nem beszéltem senkinek arról hogy egyik nap megkívántam a vért, és egy állatét ki is szívtam. Nem meséltem arról sem, hogy egyik este fehér tollas szárnyakkal repültem. Arról sem hogy volt amikor karmaim nőttek és morogtam. Nem meséltem senkinek. Én csak.. ember akarok maradni...  Majd előtörtek a könnyeim.