A nap ragyog a kék égen, amitől a kedvem csak fokozódik. Szép nyári nap. Néhányat pörgök a lámpánál, mire az át vált zöldre és mehetek. Énekelni kezdek, szökdelve sétálok tovább. Hirtelen nekem jön valaki, a táska kirepül a kezemből és belőle minden.
- Aú – mondom halkan.
- Bocsánat. – ránéztem és azonnal lenyűgözött a látványa. Aranybarna szeme nem engedte el az enyémet. – Segítek összeszedni. – felvette a táskát, beletette a kiesett dolgokat és vissza adta. – Remélem találkozunk még.- majd elment. Lefagytam, egy szót se bírtam kibökni.
Pár hónap múlva ~
Már eltelt 2 hónap és még mindig rajta gondolkodok ?! Mary térj észhez ! Ő csak idegen. Szerelmes lettem egy idegenbe.. – FOGD BE !
Vigyorogtam. Nem kell tiltakoznom. Csak én tudom, és ennyi. Ez-van. Ezen nem tudok változtatni.
Majd elnyomott az álom.
- Hé Mary ! Gyere ide. Új srác jött a suliba, gyere bemutatunk neki! – Alice az. Messzebbről kiabál nekem. Oda megyek és mit látok?
- Mary ő Eric, Eric ő Mary.
- Azt hiszem már találkoztunk. – rám vigyorgott.
- Igen, én is emlékszek. Megyek. – nincs kedvem most nevetni. Alice-n látszik, hogy belezúgott Ericbe, az én Idegenembe. – Majd találkozunk.
Még 30 perc van amíg elkezdődik az első óra, úgyhogy a suli melletti erdőbe megyek. Mikor beérek a fenyő friss illata csap meg, ismerős táj tárul elém. Nem félek. Ez az otthonom. Mikor kicsi voltam mindig az állatokat figyeltem a bokrokból. Hát most is azt teszem. Elmegyek arra a helyre és elbújok. Pár perc múlva már látom az állatokat. A kedvencem is köztük van. Egy barna farkas, aranybarna szemekkel. ARANYBARNA ?! Nem. Ő nem az. Itt előttem ő farkas, Eric meg ember. De a farkas a bokor felé tart. Mélyen a szemembe néz, és úgy ahogy Eric ő sem engedi el.
- NEE ! – visítok föl. A farkas megijed, és elfut, ahogy én is. Rohanok ki az erdőből, be a terembe. Beülök a padba és nyugtatom a szívem, hogy nem Eric volt az.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése